Vsonic VSD5

Bevezetés
A 2015-ös év kezdetével a Vsonic a kissé késésben lévő VSD paletta fokozatos bővítését irányozta elő, többek között a napokban bejelentett VSD2/2S modellel és a mostani tesztem alanyával, a VSD5-el, amely egy különlegesebb modell, a gyártó mindössze 6000 darabot gyártott le belőle, ezúttal az 563-as számú példányról írok.
Aki esetleg nyomon követte a Vsonic-al kapcsolatos híreket, az láthatta, hogy a VSD5 meglehetősen sok közös vonást ápol a piacon már tavaly óta megtalálható VSD3/3S modellel.

Doboz és tartozékok
Itt valóban nem sok meglepetéssel szolgálhatok, a doboz méretében és megjelenésében egy az egyben a VSD3/3S dobozát idézi, azzal a különbséggel, hogy a frissített típusjelzés mellett a doboz bal felső sarkába egy apró plakett került, amelyen feltüntették, hogy a dobozban melyik példány található a legyártott 6000-ből. Tartozékok terén is ugyanazt a felhozatalt kapjuk, amelyek pontos listája a következő:

– VSD5 fülhallgató
– 3 pár szimpla szilikon illeszték (S/M/L méretben)
– 1 pár dupla harangos szilikonilleszték
– 1 pár habszivacs illeszték
– 1 pár kábelvezető horog
– bársony tasak

Megjelenés és felépítés
Első pillantásra a külsőségek terén sem vállalta túl magát a tervező csoport, azonban a jól bevált receptet részleteiben továbbcsiszolni egy helyes döntésnek bizonyult. A fülhallgató ház méreteiben tökéletesen megegyezik a VSD3/3S modell esetében használt konstrukcióval, tehát egy egész fület kitöltő, a belső oldalán lekerekített ívekkel, külső oldalán pedig gyémántszerű élekkel tagolt burkolattal látták el. Anyagminősége kicsit jobbnak mondható a VSD3/3S-hez képest és az illesztések még precízebben lettek kivitelezve, ami egy szimpatikus lépés volt. Lévén, hogy limitált példányszámú modellről van szó egy átlátszó, világos füstüveg színt kapott a ház és kizárólag ebben a színben érhető el.
A lényeg már az átlátszó borításon keresztül is megtekinthető, egy 32 Ω-os ellenállású CCAW driver személyében, amely viszont egy teljesen új darab, hangképét pedig gyártó állítása szerint a Sony EX1000-es modelljét referenciapontként használva próbálták belőni (bár lévén, hogy alig van itthon élő ember, aki az EX1000-est valaha is hallotta ez majdnem mindegy is). Driver-flex jelenséggel szerencsére VSD5 esetében sem kell számolni és minimálisan könnyebben hajtható mint a VSD3S 40 Ω-os drivere, amely mobiltelefon használók számára lehet jó hír, minőségibb DAP/PMP-k esetében ez nem képez jelentős változást.
Az izoláció és a kényelem teljesen rendben van, ami viszont cserére érdemes: a gyári szilikon harangok. Helyettük Sony Hybrid harangokat javaslok, hosszú távon lényegesen kényelmesebb konstrukciók.
Kábel tekintetében egy fixen beépített, 1.3m-es hosszúságú, ezüst színű, belülről csavart darabot kapunk, a VSD3S cserélhető kábeles variánsához utólag beszerezhető “Upgrade Cable”-el megegyezőt. Minősége jónak mondható, nehezen gubancolódik, az illesztések és a felületi eldolgozások pedig egy strapabíró vezetékről tanúskodnak. Szélzajjal és kábelzajjal nem kell számolni, a korrektül eltalált izoláció ilyen téren is megmutatkozik.

Tesztkonfiguráció és hallgatózás
A teszt során forrásként egy Cowon J3-as lejátszót használtam FLAC és 320 kbps-os (CBR) MP3 hangfelvételekkel. A fülhallgatón egyedüli módosításként a már korábban említett Sony Hybrid illesztékeket használtam, minden más érintetlen maradt.


A teszt során felhasznált zenéket az általam kedvelt lehető legszélesebb palettáról próbáltam összeszedni (metalcore, death metal, hardcore punk, k-pop, dubstep, drum and bass, r’n’b, hip-hop, electronica, jazz, akusztikus, szimfonikus klasszikusok). A tesztet megelőzően kb. 32 órát ment a fülhallgató.
A legfőbb összehasonlítása alap ezúttal a VSD3S lesz, amely az előző fülhallgatóm volt és mint már említettem egy meglehetősen hasonlatos konstrukció, úgyhogy nem is húznám tovább az időt, nézzük mit tud a VSD5!

Mély tartomány
Mennyiségre egyértelműen kevesebbet kapunk mint a VSD3S esetében, azonban részletesebb és árnyaltabb formában, ami egy abszolút előrelépés. A kisebb mennyiség ellenére a teljes hangképnél egyáltalán nem zavaró még egy mély-orientált elektronikus szám esetében sem (hardcore basshead rajongóknak viszont nem ajánlanám ezt a modellt). A mélyek nagyon szórakoztatóak metál számok esetében is, de itt érdemes megjegyezni, hogy hatalmas szerepe van ebben a nagyon jól kiegyensúlyozott hangképnek és színpadnak, de erről majd később.

Közép tartomány
A közép tartomány hangképen belül betöltött “súlya” nem sokat változott a VSD3S-hez képest, teljesen korrekt megszólalást kapunk. Változás sokkal inkább a részletezőképességében figyelhető meg, a hangszerekben olyan apró finomságok figyelhetőek meg, amit a VSD3S nem tud. A fülhallgatónak szerintem ez a legerősebb pontja ismételten, a gitárokkal nagyon jól bánik, a k-pop számok vokál és zenei alap részében pedig egyszerűen kiváló.

Magas tartomány
A VSD3S esetében ez egy elég megosztó kérdés volt, sokaknak túlságosan harsány és csilingelő volt a hangja, én a magam részéről el voltam vele, kevés zenémnél jelentett “problémát” ez a jelenség. Ezúttal azonban jó hírrel szolgálhatok, itt a legnagyobb az előrelépés. Egyszerűen lényegesen jobb benne mint a VSD3S, sokkal szolidabb és mennyiségében is kicsit visszafogott magas tartományt kapunk, amely jóval elegánsabban és kellemesebben jelenik meg a hangkép egészében mint az előd esetében.

Színpad, tér
A magas tartomány kellemes meglepetése mellett a füles másik igazán szimpatikus oldala. Egyszerűen “fizikailag” nagyobb színpadot kapunk mint a VSD3S esetében, ügyesebben kivitelezett elkülönítéssel az egyes hangszerek között és mindezt egy jól megkonstruált, egyensúlyban lévő hangképpel párosították. Ez jó néhány szám esetében érezhető különbséget ad, amely sokkal élvezhetőbbé teszi a zenehallgatást.

Értékelés és végszó
Mit is mondhatnék, csak önmagamat ismételve: a Vsonic megint megcsinálta. A cikk megjelenésének időpontjában 69 $-os beszerzési áron vehető birtokba a VSD5. Ennyiért egyértelműen ajánlott darab, ha valaki a beszerzése mellett dönt, a keresést megkönnyítve belinkeltem a cikk végén található link gyűjteménybe két megbízható, hivatalos forgalmazót.


Végszóként elmondható, hogy gyakorlatilag minden téren előrelépés figyelhető meg a VSD3S-hez képest, a magas hangokra különös figyelmet fordítottak, egy kiegyensúlyozott, de egyúttal szórakoztató hangképet kapunk minőségi külsőbe csomagolva, amely megfelelő odafigyeléssel hosszú időre remek társa lehet zenéinknek.

Pro
+ Tényleges és megfizetésre érdemes előrelépés hangzás terén a VSD3/3S modellekhez képest
+ Részletekben tökéletesített felépítés és kialakítás a VSD3/3S-hez képest
+ Kényelem
+ Izoláció

Kontra
– Továbbra sem szerezhető be a hazai kereskedelmi forgalomban
– A gyári szilikonok még mindig hagynak némi kívánnivalót maguk után

Források, hasznos linkek:

Knowledge Zenith IE-7

Bevezetés

Eredeti terveim szerint a laptopom mellé szerettem volna egy extrém alacsony árfekvésű IEM-et film és játék mellé, a fontossági sorrend pedig ennek megfelelően eltért a megszokott igényeimtől, az ár/kényelem/összeszerelési minőség is megelőzte a hangminőséget, mivel ez utóbbira van egy Vsonic VSD5-ös fülhallgatóm. De lássuk is mit sikerült a Knowledge Zenith-nek kihoznia egy ilyen ár mellett!

Doboz, összeszerelési minőség, anyaghasználat

Klasszikus értelembe vett csomagolásról kár beszélni, mivel az egész fülhallgató egy légbuborékos borítékban érkezett és tartozékok terén is meglehetősen szerény a felhozatal, de a kötelező elemeket itt is megtaláljuk:

– 3 pár szilikon harang (S/M/L méretben)
– 1db kör alakú, cipzárral ellátott hordtok

Az anyaghasználat és az összeszerelési minőség árkategóriát meghazudtolóan jó, a műanyag elemek sorja/ragasztó/hézagmentesen illeszkednek, a felületi eldolgozás is rendben van. Megszokott módon apró fémháló védi mindkét oldalon a drivert a külső szennyeződésektől.
A kábel meglehetősen vaskos, rugalmas, elsőre strapabíró darabnak tűnik, a jack dugó hosszú gumi törésgátlóval ellátott, fémházas kivitelű, minősége szintén jónak mondható.
A fülhallgató elnevezése nem véletlen, elméletileg a Sennheiser IE-7-es típusának műanyagházát felhasználva építették be a saját driverüket és a kék kábelezést.
A driver egy szimpla dinamikus pár, a jobb oldali ágnál halk driver-flex jelenséget figyeltem meg behelyezésnél, némi óvatossággal és odafigyeléssel nem fog jelentkezni. Ellenállásuk 18Ω, a Cowon J3-al meglehetősen hangosak voltak a megszokott hangerőn (50%), ezért vissza kellett belőle venni.
A gyári szilikon illesztékekből mind a három pár ipari hulladék, minőségük gyenge, túlzottan könnyen deformálódnak és hosszú távú kényelmükkel szemben is akadtak fenntartásaim. Sony Hybrideket ajánlok helyettük, a használat során nálam is azzal futottak és minden tekintetben jobbak a gyári Knowledge Zenith megoldástól (nem is beszélve az univerzális felhasználhatóságukról).

Hangminőség és teljesítmény

Forrásként Cowon J3-as PMP-t használtam, amelyen FLAC/MP3 320CBR felvételek szerepeltek. A hangkép elsőre viszonylag sötét, erősen mély-orientált hangkép, tompa részletekkel. A bejáratást nagyon igényli. Már pár számnyi járatást követően érezhetően jobb lesz és megérkeznek a közép és magas tartomány hangjai, a mély-központúság viszont megmarad. A színpad lehetne nagyobb, néhány számnál elég hamar eléri a határait.
Izoláció terén a Hybrid illesztékekkel nem rossz a helyzet, a fülhallgató ház kialakításának köszönhetően a kényelemmel együtt egészen jónak mondanám, a ház vége viszont viszonylag éles szögben került kialakításra, amely nem biztos, hogy mindenki fülének komfortos érzést nyújt.
Összességébe véve szórakoztató hangja van, hip-hop, k-pop, electronica, d’n’b számokkal nagyon jól boldogul, a hangszeresen komplexebb számokban fokozatosan gyengébben teljesít, klasszikus zene, összetettebb metál/rock produkciók egyáltalán nem képezik az erősségeit (néhány kivételtől eltekintve), így kiemelten fontos tudni, hogy mire szeretnénk használni és mik az egyéni igényeink. Filmek és játék terén teljesen meg voltam vele elégedve, egy könnyű, jól szigetelő füles, amely csak észrevétlenül teszi a dolgát.
Ezek alapján a hangja az ár/érték arányát tekintve is jónak mondható, semmi eget rengető revolúció ennyi pénzért, de egy kellemes meglepetés, őszintén szólva rosszabbra számítottam.

Értékelés és végszó

Nagy, netes webáruházak kínálatából 8$-os áron szerezhető be (én még ennél is olcsóbban jutottam hozzá az Aliexpress kínálatából), ami a jelenlegi árfolyamon 2200Ft-ot jelent. Ennyit éppenséggel bőven megér, csak más szilikon illeszték használat erősen javallott mellé és a vásárlás előtt érdemes szem előtt tartani a fülhallgató képességeit és alapkarakterét.

Galéria

Xiaomi Piston 2 gombok funkciói

Napjaink egyik legnépszerűbb fülhallgatóját a Xiaomi Piston 2-őt sokan Kínából szerzik be. A kínai csomagolásban nem meglepő módon kínai leírás található a fülhallgató mellé. Valószínűleg előbb-utóbb mindenki rájönne magától is a gombok funkcióira, mégis úgy gondolom, hogy egyszerűbb egy angol nyelvű leírás alapján megismerni a lehetőségeket.

xiaomi-piston-english-manual-i

xiaomi-piston-english-manual-ii

Kedvező árú lejátszó az xDuoo műhelyéből

xduuo-2

Nemrég jelent meg az xDuoo belépő szintű lejátszója, az X2, mely elsősorban alacsony árával kíván hódítani. Ennek ellenére korrektnek mondható külsőt kapott, hiszen nem mondható mindennaposnak az aluminium használata ebben a kategóriában. A kijelző OLED technológiát használ, 0.96 inch méretű, így sajnos például az albumborítók megjelenítésről le kell mondanunk, cserébe a fogyasztásra és ezáltal az üzemidőre kedvező hatással van. A gyártó 10 óra feletti lejátszási időt ad meg, ami szép teljesítmény a mindössze 50 grammos csöppségtől. A támogatott formátumok sora elégséges, ape, flac, mp3, wma, illetve wav. Természetesen az erősítő sem maradt ki, elméletben 8 és 300 ohm közötti impedanciájú  fej- és fülhallgatókkal próbálkozhatunk.  Beépített memóriával nem rendelkezik, micro sd kártyával bővíthető 32 GB kapacitásig. 50 dollár körüli áron beszerezhető, így véleményem szerint érdekes alternatívája lehet a régóta méltán elismert Sandisk Sansa családnak. További információkért látogassátok meg az xDuoo honlapját, illetve bónuszként egy Youtube videó, amiben feltűnik egy Sansa is…

IHIFI770 – Olcsó kínai szerelem

A Xuelin egy Magyarországon szinte ismeretlen kínai márka, de külföldi fórumokra alapozva végül beleugrottam az IHIFI770 nevű lejátszójuk megvásárlásába, melyből végül szerelem lett, tehát nem bántam meg a dolgot. Röviden ezt szeretném nektek bemutatni.

ihifi-770-i.

Egy egyszerű fehér dobozban érkezik, amin a készülék képe díszeleg, némi technikai infóval fűszerezve. A lejátszó maga nem túl nagy, 117 mm magas, 63,5mm széles, illetve 8,8mm vastag. Meglepően könnyű, mindössze 103g. Tehát simán zsebre vágható, és még a nadrágot se húzza le öv nélkül. A felhasznált anyagok minősége szerintem remek ezért az árért, kellemes hozzáérni, nem recseg, illesztési hibák sincsenek, ebbe nem is lehet belekötni. Kapunk hozzá egy usb kábelt, illetve egy bőr(?)tokot, ami viszonylag jól védi a külső behatásoktól kedvencünket. A használtai útmutató sem maradt ki, ami viszont kínai nyelvű, tehát sokra nem megyünk vele. A D/A konvertálásért a népszerű, sok helyen bizonyított Wolfson WM8740 chip felel, a fejhallgató erősítő Maxim gyártmány (pontos típusra sajnos nem sikerült rájönni), az LPF pedig AD8656 műveleti erősítő. A GUI egyszerű, nem csicsás, a célnak megfelel, a sebességgel sincs gond. A főmenü összesen 3 pontból áll: Music, Explorer, Settings. Képnézegető, videó lejátszó, egyéb felesleges dolog nincs. Viszont sajnos az FM rádió kimaradt, bár ez a hangminőségre kihegyezett lejátszóknál általában így van. Véletlenszerű lejátszás az van természetesen, tekerni is lehet, ami lassan indul majd folyamatosan gyorsul. 8 gigán lehet garázdálkodni, elvileg 128 gigás kártyával bővíthető, ekkorám nincs, csak 32 giga, azt simán viszi (FAT32-vel, NTFS-t nem szereti). Bug nem nagyon van, annyira egyszerű, hogy körülbelül csak akarva lehetne összehozni. A kijelző amúgy nem nagy durranás, elég gyenge, betekintési szög se acélos. A gombok érintősek, picit szokni kell a használatukat, elmegy kategória. Az üzemidő kb. 10-11 óra az én felhasználási szokásaimmal, füleseimmel. A hangerő 60 lépésben állítható. Alapzaj, pattogás, akármi hasonló nincs. Két füles kimenet is van viszont, kicsit eltérő karakterrel.

ihifi-770.

Rettentően sima, folyékony hangja van, kicsit a melegebb, sötétebb oldalról megközelítve, igen szépen textúrázott mélyekkel. Nem zsúfolt, szépen, szellősen szólal meg, korrekt térrel. A simaságnak köszönhetően egységes az egész, mostanában amúgy is kedvelem ezt, szóval örülök. A másik kimenet is hasonló, de le vannak csapva a magasak (nem magashiányos …), a közép tartomány pedig jobban előtérbe kerül. Mit is írjak még? Az ilyen sima, folyékony (zenei, legyen inkább zenei, ezt a szót keresem…) dolgokról nehezebb szerintem (a NAD D1050 DAC-om is hasonló volt), simán csak baromi jó hallgatni. Szerintem ez a lényeg minden zenével kapcsolatos eszköznél, gondolkodás és hibák keresgélése nélkül élvezni a zenét. Nem bántam meg, hogy beszereztem. Engem valószínűleg hosszú ideig kiszolgál majd, utcára, tömegközlekedésre nem látom értelmét drágább DAP beszerzésének. Érdekesség, hogy megjelent a 770 (150 dollár körül) olcsóbb változata 770C (100 dollár körül) néven, ami pár dologban különbözik. Fontosabbak ezek közül a más dac chip (WM8718), fejhallgató erősítő (MAX9722), nem jár hozzá tok. Elvileg viszont a hangja közel ugyanaz, egyesek szerint megegyezik.