Fejhallgatoszerviz.hu

Focal Spirit bemutató darabunk már pár éve némán pihent a sarokban. Az egyik oldala elnémult és pechünkre nem a cserélhető kábellel volt gond. Gondoltuk új életet lehelünk bele és egy kedves barátunk elvitte a Fejhallgatószervizhez a javításra váró fülest. A vállalkozás a következő gondolatokkal hirdeti magát: Fejhallgató javítás, fülhallgató és headset szerviz valamint más kisebb elektronikai javítások megfizethető áron.

A kapott 5000 forintos irányár és az 1 hét javítási idő kecsegtetőnek tűnt, hiszen új ára anno jó 50000 volt és kár lett volna hagyni egy ilyen értéket a polcon porosodni. A gyártó egyébként nem szórakozott sokat ennek a könnyű fejesnek a tervezésekor. A repülőgépnél ismert speciális alumínium ötvözetet használt, puha bőr párnázással.

A minőségérzet adott ilyen alapanyagok mellett, de nézzük meg mi történt a szervizben a fejhallgatónkkal!  Az ígért egy hétből majdnem három lett és a javításhoz nem rendelkeztek olyan vékony kábellel, amit a pánton keresztül át tudtak volna húzni. Telefonon ezt korrekt módon jelezték barátunk fele, aki engedélyt adott a javítás megkésett folytatásához, hiszen nem ez lett volna az első fejhallgató, aminek a csukló szerkezetén kívül oldották meg a kábelezését.

De a végső eredmény a vártnál egy kicsit cifrább lett, amit hívhatnánk akár matyóhímzésnek is. A kép úgy gondolom önmagáért beszél, mert arra most nem sok szót fecsérelnék, ahogy a hímzés alatt szét lett vágva a plasztik, mert nem tudták a vastag vezetéket elvezetni.. A látvány önmagáért beszél.  Ez után nyilvánvaló, hogy ha valaki megkérdezi, hogy ajánlanám-e a Fejhallgatószerviz szolgáltatását a válaszom egy határozott NEM lenne. Gondolom más sem szeretne egy ilyen elcsúfított fejdísszel flangálni a városban.

A történet kapcsán arra a gondolatra jutottam, hogy pár fül,- fejhallgató szervizest ki fogunk még próbálni, mivel folyamatosan kapunk telefonokat, hogy hova tudnák vinni a hibás fejhallgatókat javításra.. Ha tudtok olyanról akik ilyet vállal és szeretnétek tudni milyen munkát végeznek, küldjétek el az elérhetőségüket a contaxg@msn.com email címre.

Vsonic VSD5

Bevezetés
A 2015-ös év kezdetével a Vsonic a kissé késésben lévő VSD paletta fokozatos bővítését irányozta elő, többek között a napokban bejelentett VSD2/2S modellel és a mostani tesztem alanyával, a VSD5-el, amely egy különlegesebb modell, a gyártó mindössze 6000 darabot gyártott le belőle, ezúttal az 563-as számú példányról írok.
Aki esetleg nyomon követte a Vsonic-al kapcsolatos híreket, az láthatta, hogy a VSD5 meglehetősen sok közös vonást ápol a piacon már tavaly óta megtalálható VSD3/3S modellel.

Doboz és tartozékok
Itt valóban nem sok meglepetéssel szolgálhatok, a doboz méretében és megjelenésében egy az egyben a VSD3/3S dobozát idézi, azzal a különbséggel, hogy a frissített típusjelzés mellett a doboz bal felső sarkába egy apró plakett került, amelyen feltüntették, hogy a dobozban melyik példány található a legyártott 6000-ből. Tartozékok terén is ugyanazt a felhozatalt kapjuk, amelyek pontos listája a következő:

– VSD5 fülhallgató
– 3 pár szimpla szilikon illeszték (S/M/L méretben)
– 1 pár dupla harangos szilikonilleszték
– 1 pár habszivacs illeszték
– 1 pár kábelvezető horog
– bársony tasak

Megjelenés és felépítés
Első pillantásra a külsőségek terén sem vállalta túl magát a tervező csoport, azonban a jól bevált receptet részleteiben továbbcsiszolni egy helyes döntésnek bizonyult. A fülhallgató ház méreteiben tökéletesen megegyezik a VSD3/3S modell esetében használt konstrukcióval, tehát egy egész fület kitöltő, a belső oldalán lekerekített ívekkel, külső oldalán pedig gyémántszerű élekkel tagolt burkolattal látták el. Anyagminősége kicsit jobbnak mondható a VSD3/3S-hez képest és az illesztések még precízebben lettek kivitelezve, ami egy szimpatikus lépés volt. Lévén, hogy limitált példányszámú modellről van szó egy átlátszó, világos füstüveg színt kapott a ház és kizárólag ebben a színben érhető el.
A lényeg már az átlátszó borításon keresztül is megtekinthető, egy 32 Ω-os ellenállású CCAW driver személyében, amely viszont egy teljesen új darab, hangképét pedig gyártó állítása szerint a Sony EX1000-es modelljét referenciapontként használva próbálták belőni (bár lévén, hogy alig van itthon élő ember, aki az EX1000-est valaha is hallotta ez majdnem mindegy is). Driver-flex jelenséggel szerencsére VSD5 esetében sem kell számolni és minimálisan könnyebben hajtható mint a VSD3S 40 Ω-os drivere, amely mobiltelefon használók számára lehet jó hír, minőségibb DAP/PMP-k esetében ez nem képez jelentős változást.
Az izoláció és a kényelem teljesen rendben van, ami viszont cserére érdemes: a gyári szilikon harangok. Helyettük Sony Hybrid harangokat javaslok, hosszú távon lényegesen kényelmesebb konstrukciók.
Kábel tekintetében egy fixen beépített, 1.3m-es hosszúságú, ezüst színű, belülről csavart darabot kapunk, a VSD3S cserélhető kábeles variánsához utólag beszerezhető “Upgrade Cable”-el megegyezőt. Minősége jónak mondható, nehezen gubancolódik, az illesztések és a felületi eldolgozások pedig egy strapabíró vezetékről tanúskodnak. Szélzajjal és kábelzajjal nem kell számolni, a korrektül eltalált izoláció ilyen téren is megmutatkozik.

Tesztkonfiguráció és hallgatózás
A teszt során forrásként egy Cowon J3-as lejátszót használtam FLAC és 320 kbps-os (CBR) MP3 hangfelvételekkel. A fülhallgatón egyedüli módosításként a már korábban említett Sony Hybrid illesztékeket használtam, minden más érintetlen maradt.


A teszt során felhasznált zenéket az általam kedvelt lehető legszélesebb palettáról próbáltam összeszedni (metalcore, death metal, hardcore punk, k-pop, dubstep, drum and bass, r’n’b, hip-hop, electronica, jazz, akusztikus, szimfonikus klasszikusok). A tesztet megelőzően kb. 32 órát ment a fülhallgató.
A legfőbb összehasonlítása alap ezúttal a VSD3S lesz, amely az előző fülhallgatóm volt és mint már említettem egy meglehetősen hasonlatos konstrukció, úgyhogy nem is húznám tovább az időt, nézzük mit tud a VSD5!

Mély tartomány
Mennyiségre egyértelműen kevesebbet kapunk mint a VSD3S esetében, azonban részletesebb és árnyaltabb formában, ami egy abszolút előrelépés. A kisebb mennyiség ellenére a teljes hangképnél egyáltalán nem zavaró még egy mély-orientált elektronikus szám esetében sem (hardcore basshead rajongóknak viszont nem ajánlanám ezt a modellt). A mélyek nagyon szórakoztatóak metál számok esetében is, de itt érdemes megjegyezni, hogy hatalmas szerepe van ebben a nagyon jól kiegyensúlyozott hangképnek és színpadnak, de erről majd később.

Közép tartomány
A közép tartomány hangképen belül betöltött “súlya” nem sokat változott a VSD3S-hez képest, teljesen korrekt megszólalást kapunk. Változás sokkal inkább a részletezőképességében figyelhető meg, a hangszerekben olyan apró finomságok figyelhetőek meg, amit a VSD3S nem tud. A fülhallgatónak szerintem ez a legerősebb pontja ismételten, a gitárokkal nagyon jól bánik, a k-pop számok vokál és zenei alap részében pedig egyszerűen kiváló.

Magas tartomány
A VSD3S esetében ez egy elég megosztó kérdés volt, sokaknak túlságosan harsány és csilingelő volt a hangja, én a magam részéről el voltam vele, kevés zenémnél jelentett “problémát” ez a jelenség. Ezúttal azonban jó hírrel szolgálhatok, itt a legnagyobb az előrelépés. Egyszerűen lényegesen jobb benne mint a VSD3S, sokkal szolidabb és mennyiségében is kicsit visszafogott magas tartományt kapunk, amely jóval elegánsabban és kellemesebben jelenik meg a hangkép egészében mint az előd esetében.

Színpad, tér
A magas tartomány kellemes meglepetése mellett a füles másik igazán szimpatikus oldala. Egyszerűen “fizikailag” nagyobb színpadot kapunk mint a VSD3S esetében, ügyesebben kivitelezett elkülönítéssel az egyes hangszerek között és mindezt egy jól megkonstruált, egyensúlyban lévő hangképpel párosították. Ez jó néhány szám esetében érezhető különbséget ad, amely sokkal élvezhetőbbé teszi a zenehallgatást.

Értékelés és végszó
Mit is mondhatnék, csak önmagamat ismételve: a Vsonic megint megcsinálta. A cikk megjelenésének időpontjában 69 $-os beszerzési áron vehető birtokba a VSD5. Ennyiért egyértelműen ajánlott darab, ha valaki a beszerzése mellett dönt, a keresést megkönnyítve belinkeltem a cikk végén található link gyűjteménybe két megbízható, hivatalos forgalmazót.


Végszóként elmondható, hogy gyakorlatilag minden téren előrelépés figyelhető meg a VSD3S-hez képest, a magas hangokra különös figyelmet fordítottak, egy kiegyensúlyozott, de egyúttal szórakoztató hangképet kapunk minőségi külsőbe csomagolva, amely megfelelő odafigyeléssel hosszú időre remek társa lehet zenéinknek.

Pro
+ Tényleges és megfizetésre érdemes előrelépés hangzás terén a VSD3/3S modellekhez képest
+ Részletekben tökéletesített felépítés és kialakítás a VSD3/3S-hez képest
+ Kényelem
+ Izoláció

Kontra
– Továbbra sem szerezhető be a hazai kereskedelmi forgalomban
– A gyári szilikonok még mindig hagynak némi kívánnivalót maguk után

Források, hasznos linkek:

Knowledge Zenith IE-7

Bevezetés

Eredeti terveim szerint a laptopom mellé szerettem volna egy extrém alacsony árfekvésű IEM-et film és játék mellé, a fontossági sorrend pedig ennek megfelelően eltért a megszokott igényeimtől, az ár/kényelem/összeszerelési minőség is megelőzte a hangminőséget, mivel ez utóbbira van egy Vsonic VSD5-ös fülhallgatóm. De lássuk is mit sikerült a Knowledge Zenith-nek kihoznia egy ilyen ár mellett!

Doboz, összeszerelési minőség, anyaghasználat

Klasszikus értelembe vett csomagolásról kár beszélni, mivel az egész fülhallgató egy légbuborékos borítékban érkezett és tartozékok terén is meglehetősen szerény a felhozatal, de a kötelező elemeket itt is megtaláljuk:

– 3 pár szilikon harang (S/M/L méretben)
– 1db kör alakú, cipzárral ellátott hordtok

Az anyaghasználat és az összeszerelési minőség árkategóriát meghazudtolóan jó, a műanyag elemek sorja/ragasztó/hézagmentesen illeszkednek, a felületi eldolgozás is rendben van. Megszokott módon apró fémháló védi mindkét oldalon a drivert a külső szennyeződésektől.
A kábel meglehetősen vaskos, rugalmas, elsőre strapabíró darabnak tűnik, a jack dugó hosszú gumi törésgátlóval ellátott, fémházas kivitelű, minősége szintén jónak mondható.
A fülhallgató elnevezése nem véletlen, elméletileg a Sennheiser IE-7-es típusának műanyagházát felhasználva építették be a saját driverüket és a kék kábelezést.
A driver egy szimpla dinamikus pár, a jobb oldali ágnál halk driver-flex jelenséget figyeltem meg behelyezésnél, némi óvatossággal és odafigyeléssel nem fog jelentkezni. Ellenállásuk 18Ω, a Cowon J3-al meglehetősen hangosak voltak a megszokott hangerőn (50%), ezért vissza kellett belőle venni.
A gyári szilikon illesztékekből mind a három pár ipari hulladék, minőségük gyenge, túlzottan könnyen deformálódnak és hosszú távú kényelmükkel szemben is akadtak fenntartásaim. Sony Hybrideket ajánlok helyettük, a használat során nálam is azzal futottak és minden tekintetben jobbak a gyári Knowledge Zenith megoldástól (nem is beszélve az univerzális felhasználhatóságukról).

Hangminőség és teljesítmény

Forrásként Cowon J3-as PMP-t használtam, amelyen FLAC/MP3 320CBR felvételek szerepeltek. A hangkép elsőre viszonylag sötét, erősen mély-orientált hangkép, tompa részletekkel. A bejáratást nagyon igényli. Már pár számnyi járatást követően érezhetően jobb lesz és megérkeznek a közép és magas tartomány hangjai, a mély-központúság viszont megmarad. A színpad lehetne nagyobb, néhány számnál elég hamar eléri a határait.
Izoláció terén a Hybrid illesztékekkel nem rossz a helyzet, a fülhallgató ház kialakításának köszönhetően a kényelemmel együtt egészen jónak mondanám, a ház vége viszont viszonylag éles szögben került kialakításra, amely nem biztos, hogy mindenki fülének komfortos érzést nyújt.
Összességébe véve szórakoztató hangja van, hip-hop, k-pop, electronica, d’n’b számokkal nagyon jól boldogul, a hangszeresen komplexebb számokban fokozatosan gyengébben teljesít, klasszikus zene, összetettebb metál/rock produkciók egyáltalán nem képezik az erősségeit (néhány kivételtől eltekintve), így kiemelten fontos tudni, hogy mire szeretnénk használni és mik az egyéni igényeink. Filmek és játék terén teljesen meg voltam vele elégedve, egy könnyű, jól szigetelő füles, amely csak észrevétlenül teszi a dolgát.
Ezek alapján a hangja az ár/érték arányát tekintve is jónak mondható, semmi eget rengető revolúció ennyi pénzért, de egy kellemes meglepetés, őszintén szólva rosszabbra számítottam.

Értékelés és végszó

Nagy, netes webáruházak kínálatából 8$-os áron szerezhető be (én még ennél is olcsóbban jutottam hozzá az Aliexpress kínálatából), ami a jelenlegi árfolyamon 2200Ft-ot jelent. Ennyit éppenséggel bőven megér, csak más szilikon illeszték használat erősen javallott mellé és a vásárlás előtt érdemes szem előtt tartani a fülhallgató képességeit és alapkarakterét.

Galéria

Mindent visz – Auralic Aries hálózati lejátszó

Írásom az Auralic Aries FEMTO óraegységgel és professzionális táppal készült verziójáról készült. Az Auralic Aries LE ugyan technikailag szerényebb képességű, de funkciókban és kezelésben megegyezik a drágább modellel.

Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a címe az írásomnak és végül arra jutottam, hogy legyen az, hogy “Mindent visz”. Azért lehet találó ez az elnevezés, mert az Aries valóban minden mai lényeges zenei formátumot képes a hálózaton keresztül átvinni (AAC, AIFF, ALAC, APE, DIFF, DSF, FLAC, MP3, OGG, WAV, WV and WMA) és azt egy külső digitális-analóg átalakítóra ráküldeni. Ugyanakkor a hangja alapján is nyugodtan írhatjuk hogy mindent visz, mert jelenleg ez az egyik legjobb kapható hálózati lejátszó a kereskedelemben. Ha valaki nem lenne tisztában azzal, hogy mire is jó egy hálózati lejátszó annak a legegyszerűbb elképzelni egy olyan CD játszót, ami nem kell lemezeket dugdosni, hanem egy zenetárból tölti be a zenéket. A gyártó az Ariest találóan hídnak nevezi, amivel kapcsolatot létesíthetünk a merevlemezeken tárolt zenetárunk és  hi-fi rendszerünk között. És ez így is van.

A “híd építéshez” pár dologra szükség lesz. Elsőként egy iPadra, amire telepítjük majd a gyári távvezérlő alkalmazást. Ugyan adnak hozzá egy hagyományos távirányítót, de az csak arra volt jó nálam, hogy a Heed Obelisk erősítőmön a hangerőt tudtam vele állítani. Másodszor egy vezetékes kapcsolatra a routerből, mert enélkül vagy nem tudjuk használni a készüléket vagy nem fogjuk tudni feléleszteni a vezeték nélküli kapcsolatot . Érdemes megjegyezni, hogy a router minősége nagyon fontos a biztos működéshez. Az Auralic három készüléket is ajánl a használatához és talán mint sejthető egyik sem alsó kategóriás darab.

post-9140-0-36376300-1426071630Annyira azért nem vészes a dolog. A DIGI által biztosított “nép” routerrel nálam teljesen probléma mentesen működött a hálózat, de jó tudni ha szakadozik a lejátszás, merre keressük a hibát. A vezetékes kapcsolatra csak az első bekapcsoláskor lesz szükségünk. Utána rögtön beállíthatjuk a “Network Connection” menü alatt a Wi-Fi kapcsolatot és a kábelt el is dughatjuk a szekrény mögé a háziasszonyok legnagyobb örömére, mert többet nem lesz rá szükség.

10717683_1091426584217577_2000090756_n

Az “Operation Mode” Openhome DS állásban érdemes hagyni mert azzal fogja a tudni a legtöbb hálózati funkciót. Egy picit lentebb az “Output Channel” menüben ki tudjuk választani, hogy az Aries melyik kimenetre küldje ki a digitális adatfolyamot.

11026668_1091426647550904_228260548_n
Az ARIES Digital Outputs tulajdonképpen a hagyományos SPDIF kimenetet jelenti. Ha USB DAC-kal rendelkezünk, akkor az Auralic által kifejlesztett ActiveUSB™ előnyeit is élvezhetjük. Az ActiveUSB™ egy speciálisan audió célra kialakított USB kimenet, amivel egy számítógéphez képest lényegesen alacsonyabb jitterű kapcsolatot hozhatunk létre egy USB DAC és az Aries között.  Mivel a DAC-ok többségéhez driverre van szükség a támogatott készülékek száma véges. Én az XMOS alapú Heed DA-t használtam minden gond nélkül, de például egy Korg DS-DAC 100 már nem volt hajlandó megszólalni, valószínűleg a nem túl szabványos vezérlőjének köszönhetően.. Az igen jó minőségű ActiveUSB ellenére nálam a Heed DA jobban szólt az SPDIF-en keresztül, így a későbbiekben csak így használtam a készüléket. Ezek ellenére fontos tudni, hogy az Aries a teljes technikai tudását az ActiveUSB™ kapcsolaton keresztül tudja biztosítani, amihez természetesen egy megfelelő DAC is szükséges. A jobb áttekinthetőség miatt egy táblázatba foglaltam a digitális kimenetek által adta lehetőségeket.

Kimenet típusa/fajtájaPCMDSD
ActiveUSB44.1-384kHz, 16,24,32bitDSD64, DSD128
PCM44.1-192kHz, 16,24bit-

A műszaki részletek után kanyarodjunk vissza a készülék beállításához. Ott tartottunk, hogy az van már csak hátra, hogy kiválasszuk azt, honnan szeretnénk a zenét lejátszani. Ezt a Music Library menüben tehetjük meg.

11042090_1091426600884242_854430092_n

Itt két megoldás közül választhatunk. Ha nincs külső szerver nem nagy baj, mert az Aries képes közvetlenül olvasni a belső LightningServer-en keresztül is pendrive-ot vagy külső merevlemezt. Viszont fennáll az a veszély, hogy hibás tageknél vagy más problémáknál egyszerűen leáll az albumok beolvasása. Tehát jobban járunk, ha egy külső szerverről biztosítjuk a muzsikát.. A szerver lehet egy NAS, vagy bármilyen PC. Én egy Acer laptopot használtam erre a célra a JRriver Media Centerrel, majd később a Minimserver alkalmazással. Ez utóbbi valamivel gyorsabb annak ellenére, hogy  java környezetet kellett biztosítani számára.  Ennek ellénére használata egyszerű és probléma mentes volt. Ajánlom mindenkinek aki szerver futtatásán gondolkodik.

961784_1091426480884254_2112354865_n

Végre megszólalnak az első hangok és a készülék OLED kijelzője is rögtön informál bennünket arról, hogy elindult a lejátszás. Egy PC vagy Mac után rögtön hallható a továbblépés. A hangok jobban fókuszáltak, a dinamika erőteljesebb, a mély tartománya meghökkentően jó. A legnagyobb nyereség mégis az alacsony torzítás, aminek köszönhetően azt vettem észre, hogy már majdnem teljes hangerőn szól az erősítő. Azon kívűl, hogy a család igen rosszallóan nézett rám az őrült hangerő miatt, nem sok negatívot tudok mondani. A rendszer gond nélkül játszik le mindennemű FLAC-ot amit a merevlemezeken találtam. Sajnos DSD állományokkal eleve nem foglalkoztam, mert a DAC-om ezeknek a fogadására nincs felkészítve, de hasonlóan nagyszerű élmény lehet azoknak a hallgatása is. Ebben egészen biztos vagyok.
A saját zenék hallgatása mellett elég sokat szoktam rádiózni is. Ebben is remek partnernek bizonyult az Aries minőség terén, de kezelhetőségben az örömöm nem volt egyértelműen felhőtlen. Először is a kategorizált műfajokra számomra teljesen ismeretlen állomásokat kínált fel és a kategóriák között volt egy olyan amire nem hiszem, hogy egy ilyen kategóriájú lejátszón helyen lenne: a reptéri irányítok, tűzoltók és más rendfenntartók és biztonsági szolgálatok beszélgetéseire.

11039532_1091426630884239_1480571251_nEz helyett jobban örültem volna például a nagyobb bitrátájú rádiók gyűjteményének. Szerencsére van mód arra, hogy a listát a saját igényeink szerint bővítsük, ami nem annyira egyszerű dolog egy iPaden, de nem lehetetlen. Elég macerás volt pédául a Bartók rádió streamjének a hivatkozását megszerezni és mióta a BBC váltott a váltakozó bitrátájú HFS tömörítésre, a szerényebb 128kb-es adatfolyammal kellet beérnem.

11015853_1091426677550901_1494802289_n
További zeneforrásként használhatjuk még a mostanában egyre népszerűbb Quboz, TIDAL, vagy Wimp szolgáltatásait is. Ezek mind veszteségmentes CD minőségű hangot biztosítanak. Nekem a TIDAL-ra sikerült beregisztrálnom viszonylag egyszerűen (akkor még nem volt mo-i elérhetősége a szolgáltatásnak) és összehasonlítva a helyi és a Tidalos állományokat azonos felvételről, talán egy lehetnyivel még jobban is szóltak az internetről érkező adatok, mint a saját FLAC állományok. Ez mindenképpen pozítiv a szolgáltatásra nézve. A Qobozt is kipróbáltam még egy régebbi regisztrációmmal, de ott csak 30 másodperces minták hallgatására volt lehetőség és azokkal sem volt semmi gond a hangminőség szempontjából.

11026671_1091426680884234_1891801723_n

A következő lehetőség a forrás opciók között az Airplay, ami nem túlságosan audiofül technológia, de annál hasznosabb. A felhasználásának értelmét mindenkinek magának kell megtalálnia. Én YouTube felvételek hangját lőttem át így a DAC-ra, míg közben a kezemben tartott iPaden néztem a hanghoz tartozó képet. A képhez képest a hang szinte mindig csúszásban volt, ami bizonyos esetekben zavaró volt. Hasonló megoldás lehet még a Songcast funkció használata. Ezzel a Macbook-on hangját tudtam átsugározni az Ariesbe, de ennek sok gyakorlati értelmét nem láttam, így nem is foglalkoztam vele többet. Érdekességként megemlítem, hogy a Lumin szoftverével is hibátlanul kezelhető a készülék, de csak a helyi szerverről történő lejátszás. Először morogtam magamban, hogy lehetne jobb is az Aries kezelője, de látva a Lumin programját egy rossz szavam nem lehet. Az iPad alkalmazás és a gyári firmware folyamatos frissítés alatt van. Ezt magától Xuanqian Wang úrtól tudom, aki a cég egyik tervező mérnöke és egyben az ügyvezetője is. A legújabb firmware-ban  többek között pont a már említett könyvtárstruktúra beolvasási hibákból származó fagyások lesznek kiküszöbölve.

AURALiC-ARIES-WiFi_einzeln

Rendhagyó módon a készülék fizikai felépítését a cikkem végére hagytam. Ennek nincs semmi különösebb oka, egyszerűen így alakult. Ami némiképpen csalódást okozott, hogy a képeken látható finom ívű fémes külső a látszat ellenére műanyag. Ez azért szerintem egy kicsit necces egy €1500-os készülék esetében, de teljes szívemből mondom a hangja mindenben kárpótol ezért. Ami még érdekes lehet a külsővel kapcsolatban, hogy a készüléknek nincs lába. Az ellapított alsó részre egy csúszásgátló gumiszerű lap van ragasztva és erre fekszik fel a polcon a készülék. Elég egyedi megoldás, ilyennel még soha nem találkoztam. A tömege nem éri el az 1kg-ot és a mellékelt fémházas külső táp magánál a készüléknél is nehezebb. Egy biztos: ez nem egy mindennapi eszköz és aki egyszer kipróbálja, az nehezen akar majd megválni tőle.

Tidal előfizetés felmondása

Mától hivatalosan is elérhető Magyarországról a Tidal szolgáltatása. Ezzel véglegesen pontot rakva arra annak a problémának a végére, hogy legyen egy CD minőségű hangot biztosító zeneszolgáltatás hazánkban is.

safe_image.php

Pár FLAC állománnyal történt összehallgatás után nyugodtan kijelenthetjük, hogy Tidal valóban jó minőségben biztosítja a zenéket és akinek ez fontos, annak valószínűleg meg fogja érni a havi 2999Ft-os előfizetését életben tartani. Ez teljesen barátságos ár, mert ugyanezért az Egyesült Királyságban havi 20 fontot kell fizetni.
Valószínűleg sokan fognak élni a felkínált egy hetes ingyenes próbával, amit az előfizetés élesedése elött fel szeretnének mondani. A Tidal elindítása után pár órával már kaptam olyan levelet, hogy segítsek, mert nem találják a menük között a megoldást. Ezt fogom most lépésről-lépésre megtenni.

Először is lépjünk be a indító oldalra az email címünkkel és a jelszavunkkal. Innen egy négy ikonból álló indító oldalra jutunk el.

Screen shot 2015-03-10 at 17.37.19

Kattintsunk a bal oldali SUBSCRIPTION feliratra.

Screen shot 2015-03-10 at 17.38.16

Itt látható lesz a dolgok jelenlegi állása. Mint látható nekem a 20 fontos angol előfízetésem van, de már nem sokáig. A jobb alsó apróbetűkkel szedett Cancel my subscription kell nekünk, így kattinstunk erre rá.

Screen shot 2015-03-10 at 17.38.56

Az új oldalon az ilyen jellegű szolgátatoktól megszokott statisztikai oldalra jutunk, amit nem kell kitöltenünk. Helyette inkább a jobb oldali kék Exit survey-re nyomjunk rá az mutatóval.

Screen shot 2015-03-10 at 17.39.25

Látszólag visszajutottunk az elöző oldalra – de ez ne zavarjon meg senkit – mert most ismét a Cancel ny subscription-ra kell nyomnunk egyet.

Screen shot 2015-03-10 at 17.39.49
Itt még adnak egy utolsó esélyt, hogy a csapat tagjai maradjunk, de mi legyünk elszántak és válasszuk a YES, STOP MY SUBSCRIPTION ablakot.

Screen shot 2015-03-10 at 17.40.42

Zöld pipa, vagyis sikerrel jártunk. Ha mégis meggondolnánk magunkat a fekete mezős RE-ACTIVATE ablakot  válasszuk.

Nagyjából ennyi lenne a történet. Arra felhívom mindenkinek a figyelmét, hogy ezzel nem töröltük az email címünket és jelszavunkat a szolgátatónál.  Tehát legközelebb egy már megadott adattal nem lehet újra regisztrálni, mert a rendszer már ismerni fog minket.

Mesterségük címere: Audio-technica ATH-MSR7

Hogy a végén kezdjem: ez nem egy mindennapi utcai fejes. Hasonló kvalitásúnak talán a Sennhesier HD 25-öt és a Beyerdynamic DT1350-öt találtam. A HD25 inkább kemény basszusokat kedvelő elektro rajongóknak való, a DT1350 pedig inkább egy olyan pro audio fejes amivel ki lehet merészkedni az utcára is, ha a stílusunkhoz illik a németes minimalizmus.audio-technica-ath-msr7
Ezekhez képest az ATH-MSR7 egy igen jól öltözött üzletember. Finom kidolgozás, gondos apró részletek és kényelem jellemzi. Ilyen minőségű kidolgozottságot eddig csak a Sennheiser Momentumnál láttam, de annak a hangképe inkább lágy és omlós, amit sokan nem szeretnek. Ezért is fontos, hogy végre van egy olyan hordozható business class fejhalgató, ami az “igazat mondja” és simán bevállalható egy Citibank Platinum kártya mellé egy elegáns kávéház teraszán.
A jó hang általában gondos tervezés és jó anyaghasználat eredménye. A technikai részletekről röviden csak annyit, hogy a fém (magnézium??) házba zárt 45mm-es sugárzók a fül felé vannak döntve, ami több apróbb részletben segít a hangon, de leginkább a jobb térérzetet szolgálja. A kellemes puhaság a fejpánton és a fül körüli párnákon is érzékelhető. Elég cuppanósnak is mondhatnám, de azért vannak nála jobban szigetelő fejhallgatók is bár azoknál nagyobb szorítóerő is, vagyis kényelmetlenebbek. Valamit valamiért, de ez egy egész jó kompromisszum.audio-technica-ath-msr7-i
Az MSR7 mellé jár egy helyes hordozó zsákocska és három fejhallgató kábel. Egy rövidebb és egy hosszabb hagyományos kábel mellé, egy headset kábelt is csomagoltak, hogy telefonáláskor se kelljen levennünk a fejünkről a fejhallgatót. Remélem másnak is fel fog tűnni, hogy ezek “okos” kábelek, amik a legkevésbé sem hajlamósak a gubancolódásra.
Gubancot igazából a hangja okozhat, mert ezt a fejhallgatót érdemes alacsony impedanciás, de minőségi forrásról pl. egy jobb DAP-ról hallgatni. Egyszerű mobilról (igen, az iPhone is az) nem biztos, hogy rögtön nyerő hangot kapunk, de egy próbát mindenképpen érdemes azért tenni. Magas impedanciás fejhallgatókhoz gyártott, komoly asztali erősítővel vékony és testetlen volt a kis Audio-technika.
A legjobb eredményt egy telefonokhoz gyártott, Fiio E18 mobil DAC-kal sikerült elérnem, de valószínűleg más hasonló minőségű készülékkel is jól együtt tud működni. A Fiio E18 készülék nem egy mindennapi darab, mert egy olyan technikai lehetőséget kínál, ami itthon nem túlságosan ismert. A mobiltelefonok zenejátszó képességét kihasználva, de a belső, gyengébb digitális-analóg átalakítót kikerülve, minőségi lejátszót varázsol a telefonunkból. A külső fejhallgató erősítős DAC-ot praktikusan gumipánttal szokták a telefonhoz rögzíteni és így egy helyes téglácska birtokába juthatunk.

audio-technica-ath-msr7-ii
Az így kapott hang partiban van a jobb DAP-ok hangjával, de azoknál univerzálisabb a zeneforrások terén. Például a népszerű Spotify szolgáltatást vesszük, szinte alig tudunk mondani olyan komoly hangú hordozható lejátszót, amire le tudjuk tölteni a készülékünkre a Spotify által küldött állományokat. Ezt egy mobiltelefonnal pár másodperc alatt könnyedén megtehetjük Wi-Fi hálózaton keresztül. Szóval, hogy ne csavarjam tovább a dolgot, egy jobb mobil és egy Fiio E18 már bőven elégséges, hogy nagyon komoly hangot csalhassunk ki az MSR7-ből. Az eredmény annyira meglepett engem is, hogy ezt az összeállítást ajánlottam az Audio-technica hazai képviseletének a fejhallgató demózásához (azóta kaptam egy udvarias választ, hogy megfontolják az ajánlatomat ). És a Fiiosok helyében is beszereznék az MSR7-ből egyet, hogy még jobban meglendítsék a valószínűleg amúgy sem rossz E18 eladásokat.
A hangbeli képességeiről egyébként pár napja az amerikai InnerFidelity is pozitívan nyilatkozott  egy frissen publikált tesztjében. Ha valaki csak a summázatra kíváncsi annak elárulom, hogy a fejhallgató felkerült a szerkesztőség Dicsőség falára, ami igen komoly elismerés.
Amerikánál maradva az ATH-MSR7 ára 250 dollár, ami így elsőre nem kevés. De ami a legfontosabb – és nagyon remélem, hogy ez egy új tendencia kezdete – végre van egy olyan fogyasztói (konzumer) piacra szánt Audio-technica termék, ami azonos áron érhető el hazai kereskedőtől, mint az amerikai Amazonról. És ez bizony nem kis dolog!!

Vissza a jövőbe – Pioneer U-05 D/A átalakító és fejhallgató erősítő

Ó, azok a nyolcvanas évek csodásak voltak. A hifi világában legalábbis mindenképp. Szebbnél szebb hifitornyok kellették magukat a boltokban, na nem itt, hanem a még létező vasfüggöny túloldalán, a nagybetűs Nyugaton, de az már nem volt annyira elzárva tőlünk. Bécsi, müncheni kirándulásokon a saját szemünkkel is láthattuk, hogy tényleg léteznek és nem csak katalógusok papírvalóságában ámítanak és csábítanak. Accuphasek, Yamahák, Technicsek, Aiwák, Sonyk, Luxmanok,  Onkyok egyszerre voltak finomak és elegánsak, cicásak és dögösek. Akkor pontosan tudni lehetett, hogy Japán lesz a világ ura, elég volt csak egy nyugatnémet hificuccot melléjük rakni, ami bénán szögletes volt, tele volt izzadságszagú erőlködéssel, hogy úgy nézzen ki, mintha japán lenne, de nem volt az. Ráadásul két-három év múlva is ugyan úgy nézett ki, pedig a nagy japánok ennyi idő alatt már új ruhába öltöztették a kínálatukat, és tuti, hogy feltaláltak valami világraszóló újdonságot is, amit szép arany betűkkel ki is írtak az előlapra.

Na és a Pioneer, talán az volt a legszebb. Még fel sem találták a kék ledeket, amikor már gyönyörűséges kék megvilágításban pompáztak a kijelezni valók a cég cuccain, hála annak a fluorescensz kijelzőnek, ami akkoriban igazi technikai pornó volt, de ma is könnybe lábad sok középkorú hifista, ha arra emlékeztetjük, micsoda fényorgiára képes egy CT-F1250 deck, és még ma is mélyen a pénztárcába nyúlnának egy RT-909-ért.

pioneer-rt-909-

És a látvány nem minden. A kor japán hifi szerkezeteit élmény volt csavarni, tekerni, váltani és nyomogatni. Ó, azok a selymes kis kattanások, ami oly édes a fülnek és oly baráti az ujjakknak! A Pioneerok persze nem csak kék kijelzőben, meg finom gombokban voltak nagyok, de szálcsiszolásban és fa oldallapban is.
Aztán valahogy ezek az évek elmúltak. Ma az előrelátó szülők már nem japánul taníttatják a gyereküket, hanem kínaiul. A tömeggyártott kifinomultság már rég a múlté, ma bazári csiricsáréság van kevés pénzért, meg olyan mintha dolgok. Ja, és ha egy nap nem világít minket szembe tucatnyi kék led, akkor aggódhatunk, hogy vagy a látásuknkal van baj, vagy eljött  a világvége. Persze sok pénzért van ma is csúcshifi teletömve finom dolgokkal, de a dolgok megváltoztathatatlanul mások lettek. Olyan gyárak, mint az Akai, a Nakamichi már rég csak aprópénzre váltott névként léteznek, semmi közük a korábbi nagyságukhoz. A Sony évtizedek óta keresi az előre vezető utat, de hogy az nem a hifi lesz, az biztos. A Tehnics szépen kimúlt, épp mostanában élesztik újjá. A Pioneer pedig, hiába volt vezető a plazmatévék terén, nagyágyú az otthoni hifiben és házimoziban, mindenbből nem tudott elég pénzt csinálni. Hogy túléljen, nagyot fordított a cégvezetés a kormányrúdon, és a audió-videó részleget eladta az Onkyonak, és a továbbiakban mint autóipari beszállító működik tovább. Kész, vége, ennyi, már sose lesz utóda a legendás kék sorozatoknak, a régi dicsőség maradéka gyűjtők polcain fogja bevégezni és akinek nem jut belőle, annak csak egy keserédes emlék lesz, de kézzel fogható valóság már sosem.

Vagy talán mégis? Nem csak én busongok a régmúlt dicsőségén, hanem ott a Pioneernál is vannak olyanok, aki visszasírják a nagy időket és képesek valami új, modern és menő dolgot csinálni, hogy a köznép még egyszer megismerhesse, milyen is volt egy csúcshifi a nyolcvanas években? Igen, megcsinálták.

pioneer-u05s-dsd-dac-1000x1000

Itt van előttem az asztalon egy Pioneer U-05 digitális-analóg átalakító és fejhallgató erősítő kombó. Percek óta csak nyomogatom a gombjait, csavargatom a potmétereit, ki-be húzogatom a csatlakozókat és nem tudok betelni vele. Ahogy az a bekacsoló gondosan kiszámított mennyiségű milliméter megtétele után finoman és megnyugtatóan kattan! Ahogy az a nagy hangerőszabályzó gomb elfordul! Pont annyira finoman mozdul, hogy magától ne tekeredjen el, de a lágynál is lágyabb mozdulat elég – és hogy mögötte ott van egy motor is, el sem hisszük, csak ha a távirányító megfelelő gombját nyomva látjuk, hogy tényleg. Jó, a kijelző csak led-es, hasonló a házimozis cuccokban használthoz, és a fémmunka sem annyira nagyon-nagyon gyönyörű, csak éppen hibátlan. És ha a megjelenés nem lenne elég, vannak más csűrcsavarok is a múltidéző, mégis abszolút modern Pioban. Az ötletek, a konkurenciánál valamivel többet nyújtani akarás igénye. Tessék itt van egy álomszép D/A átalakító. Persze hogy lehet, szűrést, meg mintavételezést állítani akár távirányítóról is, de ilyet már láttunk. Fejhallgató erősítővel egybeépített D/A átalakítót is láttunk. De hogy ezen legyen rögtön 3 és 4 csatlakozós Neutrik aljzat, hogy az ismert univerzum szinte bármelyik fejesét be lehessen dugni, az már extra kényeztetés. Ráadásul a hátlapon azt is be lehet állítani, hogy melyik jel melyik csatlakozón menjen ki, hátha valaki valami mást csinál, mint a szabvány, de egy Pioneer tulajnak ez se jelentsen problémát.

feature_img07Aztán ott a finom hangerő állító. Nem mintha a naggyal nem lehetne nagyon pontosan beállítani, de ha csak egy pindurit akarunk hangosítani vagy halkítani, ott a nagy gomb alatt az a kicsi. Igazán szükség nincs rá, de olyan jó megtekerni ide-oda. Szerintem azért került rá az U-05-re mert valaki lerakta a tervezők asztalára azt a cukin kiesztergált aranyos kis mütyűrt, hogy muszáj volt neki helyet keresni az előlapon.
Persze cukiság ide, meg végletekig finomított kapcsolókattanás oda, az egész mit sem ér, ha baszkurálni ugyan nagyon jó, de amúgy meg bénán szól az U-05, de nem. Itthon kétféle fülessel próbáltam, egy Takstar Pro 80-al, meg a nagy Audio Technikámmal. Mindkettő a családi béke megőrzéséért zárt fejes, így nem tesz nekik rosszat, ha az eléjük kötött elektronika egy kicsit megnyitja a teret, nem hagyja hogy minden az ember feje közelében szóljon. Hát ebben a Pioneer nagymester. Nem csinált audiofilesen műlevegővel teletömött fázisvarázslatos keverőpulton kipanorámázott nagyszínpadot, csak olyan kellemes szellőset. Aztán volt sok részlet, amire jólesett rácsodálkozni, meg szépen elkülöníthető hangszerek, de mindez nem esett darabjaira, nem cincálta darabjaira a zene szövetét. Csal, de okosan és elegánsan, mint Rodolfó. Szerintem nagyon kevés fejhallgatónak és gazdájának nem tetszene ez a hangzás.

pioneer-u05s-dsd-dac-iii-1000x1000A D/A rész egy kicsit nehezebb dió volt. Tud az mindenféle most menő trükköt, mint szűrési meredekség állítás, meg upsampling meg mit tudom én. Éjjel csak arra figyeltem fel, hogy ezt kapcsolom, azt kapcsolom a jópofa távirányítóval és hifizgetek, hogy aha, itt nagyobbat pendült a basszusgitár húrja, de amott meg a cinnek mintha életszerűbbek lennének, de aztán egyrészt muszáj volt aludni menni, másodszor kifogyott az elem a távirányítóból és csak három nap múlva vettem, addigra meg megszoktam egy alap beállítást és nem kapcsolgattam össze-vissza, mint egy félőrült.  Elmúlt a késztetés, apránként besimult a Pioneer a Heed láncba. Vagy egy hétig még gondolkoztam azon, hogy a D/A része van-e olyan jó, mint a fejhallgató erősítője, de aztán rájöttem, hogy ez tök hülye kérdés. Ha tudom hallgatni nap mint nap, akkor rendben van. Talán nem olyan jó, mint X vagy Y, de még nem is játszottam el minden beállítást és hahó, X meg Y sokkal-sokkal többe kerül.
Merthogy ez a Pioneer U-05 hivatalos forgalmazótól, boltból, áfás számlára 249 990 forint. Igen, ez a pazarul kinéző, profin összerakott, rengeteget tudó, jól szóló, márkás cucc ennyi. Sok? Ugyan már. Ez az igényesebb DIY cuccok árkategóriája, csak alig több mint a kínai dzsunka cuccok java, és azoktól mérföldekre van. Instant get, de legalábbis hallani kell mindenkinek, aki a fejhallgatózás komolyan gondolja.


A képes és a szöveg az Earblog írása alapján lett publikálva.
 

IHIFI770 – Olcsó kínai szerelem

A Xuelin egy Magyarországon szinte ismeretlen kínai márka, de külföldi fórumokra alapozva végül beleugrottam az IHIFI770 nevű lejátszójuk megvásárlásába, melyből végül szerelem lett, tehát nem bántam meg a dolgot. Röviden ezt szeretném nektek bemutatni.

ihifi-770-i.

Egy egyszerű fehér dobozban érkezik, amin a készülék képe díszeleg, némi technikai infóval fűszerezve. A lejátszó maga nem túl nagy, 117 mm magas, 63,5mm széles, illetve 8,8mm vastag. Meglepően könnyű, mindössze 103g. Tehát simán zsebre vágható, és még a nadrágot se húzza le öv nélkül. A felhasznált anyagok minősége szerintem remek ezért az árért, kellemes hozzáérni, nem recseg, illesztési hibák sincsenek, ebbe nem is lehet belekötni. Kapunk hozzá egy usb kábelt, illetve egy bőr(?)tokot, ami viszonylag jól védi a külső behatásoktól kedvencünket. A használtai útmutató sem maradt ki, ami viszont kínai nyelvű, tehát sokra nem megyünk vele. A D/A konvertálásért a népszerű, sok helyen bizonyított Wolfson WM8740 chip felel, a fejhallgató erősítő Maxim gyártmány (pontos típusra sajnos nem sikerült rájönni), az LPF pedig AD8656 műveleti erősítő. A GUI egyszerű, nem csicsás, a célnak megfelel, a sebességgel sincs gond. A főmenü összesen 3 pontból áll: Music, Explorer, Settings. Képnézegető, videó lejátszó, egyéb felesleges dolog nincs. Viszont sajnos az FM rádió kimaradt, bár ez a hangminőségre kihegyezett lejátszóknál általában így van. Véletlenszerű lejátszás az van természetesen, tekerni is lehet, ami lassan indul majd folyamatosan gyorsul. 8 gigán lehet garázdálkodni, elvileg 128 gigás kártyával bővíthető, ekkorám nincs, csak 32 giga, azt simán viszi (FAT32-vel, NTFS-t nem szereti). Bug nem nagyon van, annyira egyszerű, hogy körülbelül csak akarva lehetne összehozni. A kijelző amúgy nem nagy durranás, elég gyenge, betekintési szög se acélos. A gombok érintősek, picit szokni kell a használatukat, elmegy kategória. Az üzemidő kb. 10-11 óra az én felhasználási szokásaimmal, füleseimmel. A hangerő 60 lépésben állítható. Alapzaj, pattogás, akármi hasonló nincs. Két füles kimenet is van viszont, kicsit eltérő karakterrel.

ihifi-770.

Rettentően sima, folyékony hangja van, kicsit a melegebb, sötétebb oldalról megközelítve, igen szépen textúrázott mélyekkel. Nem zsúfolt, szépen, szellősen szólal meg, korrekt térrel. A simaságnak köszönhetően egységes az egész, mostanában amúgy is kedvelem ezt, szóval örülök. A másik kimenet is hasonló, de le vannak csapva a magasak (nem magashiányos …), a közép tartomány pedig jobban előtérbe kerül. Mit is írjak még? Az ilyen sima, folyékony (zenei, legyen inkább zenei, ezt a szót keresem…) dolgokról nehezebb szerintem (a NAD D1050 DAC-om is hasonló volt), simán csak baromi jó hallgatni. Szerintem ez a lényeg minden zenével kapcsolatos eszköznél, gondolkodás és hibák keresgélése nélkül élvezni a zenét. Nem bántam meg, hogy beszereztem. Engem valószínűleg hosszú ideig kiszolgál majd, utcára, tömegközlekedésre nem látom értelmét drágább DAP beszerzésének. Érdekesség, hogy megjelent a 770 (150 dollár körül) olcsóbb változata 770C (100 dollár körül) néven, ami pár dologban különbözik. Fontosabbak ezek közül a más dac chip (WM8718), fejhallgató erősítő (MAX9722), nem jár hozzá tok. Elvileg viszont a hangja közel ugyanaz, egyesek szerint megegyezik.