Vissza a jövőbe – Pioneer U-05 D/A átalakító és fejhallgató erősítő

Ó, azok a nyolcvanas évek csodásak voltak. A hifi világában legalábbis mindenképp. Szebbnél szebb hifitornyok kellették magukat a boltokban, na nem itt, hanem a még létező vasfüggöny túloldalán, a nagybetűs Nyugaton, de az már nem volt annyira elzárva tőlünk. Bécsi, müncheni kirándulásokon a saját szemünkkel is láthattuk, hogy tényleg léteznek és nem csak katalógusok papírvalóságában ámítanak és csábítanak. Accuphasek, Yamahák, Technicsek, Aiwák, Sonyk, Luxmanok,  Onkyok egyszerre voltak finomak és elegánsak, cicásak és dögösek. Akkor pontosan tudni lehetett, hogy Japán lesz a világ ura, elég volt csak egy nyugatnémet hificuccot melléjük rakni, ami bénán szögletes volt, tele volt izzadságszagú erőlködéssel, hogy úgy nézzen ki, mintha japán lenne, de nem volt az. Ráadásul két-három év múlva is ugyan úgy nézett ki, pedig a nagy japánok ennyi idő alatt már új ruhába öltöztették a kínálatukat, és tuti, hogy feltaláltak valami világraszóló újdonságot is, amit szép arany betűkkel ki is írtak az előlapra.

Na és a Pioneer, talán az volt a legszebb. Még fel sem találták a kék ledeket, amikor már gyönyörűséges kék megvilágításban pompáztak a kijelezni valók a cég cuccain, hála annak a fluorescensz kijelzőnek, ami akkoriban igazi technikai pornó volt, de ma is könnybe lábad sok középkorú hifista, ha arra emlékeztetjük, micsoda fényorgiára képes egy CT-F1250 deck, és még ma is mélyen a pénztárcába nyúlnának egy RT-909-ért.

pioneer-rt-909-

És a látvány nem minden. A kor japán hifi szerkezeteit élmény volt csavarni, tekerni, váltani és nyomogatni. Ó, azok a selymes kis kattanások, ami oly édes a fülnek és oly baráti az ujjakknak! A Pioneerok persze nem csak kék kijelzőben, meg finom gombokban voltak nagyok, de szálcsiszolásban és fa oldallapban is.
Aztán valahogy ezek az évek elmúltak. Ma az előrelátó szülők már nem japánul taníttatják a gyereküket, hanem kínaiul. A tömeggyártott kifinomultság már rég a múlté, ma bazári csiricsáréság van kevés pénzért, meg olyan mintha dolgok. Ja, és ha egy nap nem világít minket szembe tucatnyi kék led, akkor aggódhatunk, hogy vagy a látásuknkal van baj, vagy eljött  a világvége. Persze sok pénzért van ma is csúcshifi teletömve finom dolgokkal, de a dolgok megváltoztathatatlanul mások lettek. Olyan gyárak, mint az Akai, a Nakamichi már rég csak aprópénzre váltott névként léteznek, semmi közük a korábbi nagyságukhoz. A Sony évtizedek óta keresi az előre vezető utat, de hogy az nem a hifi lesz, az biztos. A Tehnics szépen kimúlt, épp mostanában élesztik újjá. A Pioneer pedig, hiába volt vezető a plazmatévék terén, nagyágyú az otthoni hifiben és házimoziban, mindenbből nem tudott elég pénzt csinálni. Hogy túléljen, nagyot fordított a cégvezetés a kormányrúdon, és a audió-videó részleget eladta az Onkyonak, és a továbbiakban mint autóipari beszállító működik tovább. Kész, vége, ennyi, már sose lesz utóda a legendás kék sorozatoknak, a régi dicsőség maradéka gyűjtők polcain fogja bevégezni és akinek nem jut belőle, annak csak egy keserédes emlék lesz, de kézzel fogható valóság már sosem.

Vagy talán mégis? Nem csak én busongok a régmúlt dicsőségén, hanem ott a Pioneernál is vannak olyanok, aki visszasírják a nagy időket és képesek valami új, modern és menő dolgot csinálni, hogy a köznép még egyszer megismerhesse, milyen is volt egy csúcshifi a nyolcvanas években? Igen, megcsinálták.

pioneer-u05s-dsd-dac-1000x1000

Itt van előttem az asztalon egy Pioneer U-05 digitális-analóg átalakító és fejhallgató erősítő kombó. Percek óta csak nyomogatom a gombjait, csavargatom a potmétereit, ki-be húzogatom a csatlakozókat és nem tudok betelni vele. Ahogy az a bekacsoló gondosan kiszámított mennyiségű milliméter megtétele után finoman és megnyugtatóan kattan! Ahogy az a nagy hangerőszabályzó gomb elfordul! Pont annyira finoman mozdul, hogy magától ne tekeredjen el, de a lágynál is lágyabb mozdulat elég – és hogy mögötte ott van egy motor is, el sem hisszük, csak ha a távirányító megfelelő gombját nyomva látjuk, hogy tényleg. Jó, a kijelző csak led-es, hasonló a házimozis cuccokban használthoz, és a fémmunka sem annyira nagyon-nagyon gyönyörű, csak éppen hibátlan. És ha a megjelenés nem lenne elég, vannak más csűrcsavarok is a múltidéző, mégis abszolút modern Pioban. Az ötletek, a konkurenciánál valamivel többet nyújtani akarás igénye. Tessék itt van egy álomszép D/A átalakító. Persze hogy lehet, szűrést, meg mintavételezést állítani akár távirányítóról is, de ilyet már láttunk. Fejhallgató erősítővel egybeépített D/A átalakítót is láttunk. De hogy ezen legyen rögtön 3 és 4 csatlakozós Neutrik aljzat, hogy az ismert univerzum szinte bármelyik fejesét be lehessen dugni, az már extra kényeztetés. Ráadásul a hátlapon azt is be lehet állítani, hogy melyik jel melyik csatlakozón menjen ki, hátha valaki valami mást csinál, mint a szabvány, de egy Pioneer tulajnak ez se jelentsen problémát.

feature_img07Aztán ott a finom hangerő állító. Nem mintha a naggyal nem lehetne nagyon pontosan beállítani, de ha csak egy pindurit akarunk hangosítani vagy halkítani, ott a nagy gomb alatt az a kicsi. Igazán szükség nincs rá, de olyan jó megtekerni ide-oda. Szerintem azért került rá az U-05-re mert valaki lerakta a tervezők asztalára azt a cukin kiesztergált aranyos kis mütyűrt, hogy muszáj volt neki helyet keresni az előlapon.
Persze cukiság ide, meg végletekig finomított kapcsolókattanás oda, az egész mit sem ér, ha baszkurálni ugyan nagyon jó, de amúgy meg bénán szól az U-05, de nem. Itthon kétféle fülessel próbáltam, egy Takstar Pro 80-al, meg a nagy Audio Technikámmal. Mindkettő a családi béke megőrzéséért zárt fejes, így nem tesz nekik rosszat, ha az eléjük kötött elektronika egy kicsit megnyitja a teret, nem hagyja hogy minden az ember feje közelében szóljon. Hát ebben a Pioneer nagymester. Nem csinált audiofilesen műlevegővel teletömött fázisvarázslatos keverőpulton kipanorámázott nagyszínpadot, csak olyan kellemes szellőset. Aztán volt sok részlet, amire jólesett rácsodálkozni, meg szépen elkülöníthető hangszerek, de mindez nem esett darabjaira, nem cincálta darabjaira a zene szövetét. Csal, de okosan és elegánsan, mint Rodolfó. Szerintem nagyon kevés fejhallgatónak és gazdájának nem tetszene ez a hangzás.

pioneer-u05s-dsd-dac-iii-1000x1000A D/A rész egy kicsit nehezebb dió volt. Tud az mindenféle most menő trükköt, mint szűrési meredekség állítás, meg upsampling meg mit tudom én. Éjjel csak arra figyeltem fel, hogy ezt kapcsolom, azt kapcsolom a jópofa távirányítóval és hifizgetek, hogy aha, itt nagyobbat pendült a basszusgitár húrja, de amott meg a cinnek mintha életszerűbbek lennének, de aztán egyrészt muszáj volt aludni menni, másodszor kifogyott az elem a távirányítóból és csak három nap múlva vettem, addigra meg megszoktam egy alap beállítást és nem kapcsolgattam össze-vissza, mint egy félőrült.  Elmúlt a késztetés, apránként besimult a Pioneer a Heed láncba. Vagy egy hétig még gondolkoztam azon, hogy a D/A része van-e olyan jó, mint a fejhallgató erősítője, de aztán rájöttem, hogy ez tök hülye kérdés. Ha tudom hallgatni nap mint nap, akkor rendben van. Talán nem olyan jó, mint X vagy Y, de még nem is játszottam el minden beállítást és hahó, X meg Y sokkal-sokkal többe kerül.
Merthogy ez a Pioneer U-05 hivatalos forgalmazótól, boltból, áfás számlára 249 990 forint. Igen, ez a pazarul kinéző, profin összerakott, rengeteget tudó, jól szóló, márkás cucc ennyi. Sok? Ugyan már. Ez az igényesebb DIY cuccok árkategóriája, csak alig több mint a kínai dzsunka cuccok java, és azoktól mérföldekre van. Instant get, de legalábbis hallani kell mindenkinek, aki a fejhallgatózás komolyan gondolja.


A képes és a szöveg az Earblog írása alapján lett publikálva.
 

Made in Korea – 1. rész

A fejhallgatózás a távol-keleti országokban népszerű zenehallgatási forma. Ennek sokáig Japán volt a legmeghatározóbb szereplője. Elég csak arra gondolnunk, hogy a 80-as évek zenebolondjainak sztárja, a kazettás Sony Walkman is onnan származik. De ez már olyan régen volt, hogy talán igaz sem volt. A világban zajló technológiai és gazdasági változásoknak köszönhetően több olyan patinás japán cég is meggyengült, mint például az elektrosztatikus fejhallgatókat gyártó Stax. A Stax nagy szerencséje, hogy kínai tulajdonba kerülése után is érintetlenül hagyták a gyártást és az új tulajdonosok látszólag nem szólnak bele semmibe.
Az említett két ország mellett a koreai vállalkozások sem maradtak le. Példaként a héten webáruházunkba került Calyx M hordozató lejátszót gyártó Calyx céget említeném meg, melynek nem ez az egyetlen terméke, ami fejhallgatós körökben érdeklődésre tarthat számot. Most nem kimondottan az abszolót csúcsot jelentő (18 kg-os!!!) Calyx FEMTO DAC-ra gondolok, bár az is lehetne egy komolyabb rendszer része. Sokkal inkább, a nagyobb tömegek részére elérhető Calyx Kongra illetve a Calyx Coffera szeretném felhívni a figyelmet.
A Calyx Kong (magyarul borsó) nem egy King (Kong). Technikai paraméterei nem igazán nyűgőzik le az embert, de ebből már sejthető, hogy a cég nem prospektus füllentések árán szeretne piacot szerezni magának. A 2010-ben bemutatott termékben annyira alapmegoldással állunk szemben, hogy a gyártó még olyan adatokat sem adott meg, hogy milyen kvantálású anyagok fogadására képes a készülék. Ebből a tipikusan high-end audiós hozzáállásból sejthető, hogy a CD minőséget jelentő, 44.1kHz 16 bites felbontásnál nagyon többre ne számítsunk.

calyx-kong

Technikailag ez a múltszázad vége, de a többség valós igénye ma sem több ennél. Annak, aki egy irodában munkavégzés közben apró, de jó hangú eszközt szeretne, annak még mindig tökéletes lehet. Az ára Calyx szinten kimondottan olcsó, nagyjából 50eFt lenne, ha lehetne hazánkban kapni. Erre valószínűleg most többen meg fogják jegyezni, hogy ennyiért már okosabb megoldások is vannak olcsóbban. Erre azt tudom mondani, hogy a hangjuk nem biztos, hogy jobb ennél és erre akár fogadni is mernék.
A Konggal nagyjából egyidős Calyx Coffe az elődjéhez képest javít pár technikai ponton. A nevét szerintem a kávé színeihez hasonlító barna házának és aranyszínű gombjainak köszönheti. De az is lehet, hogy annyira virgonc a hangja, hogy az orvosunk legnagyobb örömére örökre búcsút mondhatunk a reggeli koffein adagnak. Ezt a mókás feltételezést azért az InnerFidelity körtesztje hamar megcáfolja. Magasban fedettnek, vékony hangúnak találták, tompa mélyekkel. Elsőre ez elég aggasztónak tűnik, de okos fejhallgató választással az ilyen típusú hibákat jól lehet kompenzálni. Érdekes és ritka megoldás a számítógépen futó lejátszóprogram vezérlése a DAC-on keresztül. Eddig egy ilyen készülékkel találkoztam, az Audiolab M-DAC-kal. Itt nem távírányító segíti a vezérlést, hanem az aranyszínű vezérlő gombok jobb oldali szekciója kínálja ezt a kényelmi lehetőséget.

calyx_coffee

Rövid és suta összefoglalom alapján nem biztos, hogy ezrek fognak most elszaladni fejhallgató erősítős DAC-ot vásárolni, de talán sikerült felhívnom a figyelmet egy itthon nem túl ismert gyártó termékeire. Látva a FEMTO DAC és “M” DAP külhoni népszerűségét remélem, hogy a következő Calyx termékek nálunk is elérhetők lesznek.

Folyt köv.