Mesterségük címere: Audio-technica ATH-MSR7

Hogy a végén kezdjem: ez nem egy mindennapi utcai fejes. Hasonló kvalitásúnak talán a Sennhesier HD 25-öt és a Beyerdynamic DT1350-öt találtam. A HD25 inkább kemény basszusokat kedvelő elektro rajongóknak való, a DT1350 pedig inkább egy olyan pro audio fejes amivel ki lehet merészkedni az utcára is, ha a stílusunkhoz illik a németes minimalizmus.audio-technica-ath-msr7
Ezekhez képest az ATH-MSR7 egy igen jól öltözött üzletember. Finom kidolgozás, gondos apró részletek és kényelem jellemzi. Ilyen minőségű kidolgozottságot eddig csak a Sennheiser Momentumnál láttam, de annak a hangképe inkább lágy és omlós, amit sokan nem szeretnek. Ezért is fontos, hogy végre van egy olyan hordozható business class fejhalgató, ami az “igazat mondja” és simán bevállalható egy Citibank Platinum kártya mellé egy elegáns kávéház teraszán.
A jó hang általában gondos tervezés és jó anyaghasználat eredménye. A technikai részletekről röviden csak annyit, hogy a fém (magnézium??) házba zárt 45mm-es sugárzók a fül felé vannak döntve, ami több apróbb részletben segít a hangon, de leginkább a jobb térérzetet szolgálja. A kellemes puhaság a fejpánton és a fül körüli párnákon is érzékelhető. Elég cuppanósnak is mondhatnám, de azért vannak nála jobban szigetelő fejhallgatók is bár azoknál nagyobb szorítóerő is, vagyis kényelmetlenebbek. Valamit valamiért, de ez egy egész jó kompromisszum.audio-technica-ath-msr7-i
Az MSR7 mellé jár egy helyes hordozó zsákocska és három fejhallgató kábel. Egy rövidebb és egy hosszabb hagyományos kábel mellé, egy headset kábelt is csomagoltak, hogy telefonáláskor se kelljen levennünk a fejünkről a fejhallgatót. Remélem másnak is fel fog tűnni, hogy ezek “okos” kábelek, amik a legkevésbé sem hajlamósak a gubancolódásra.
Gubancot igazából a hangja okozhat, mert ezt a fejhallgatót érdemes alacsony impedanciás, de minőségi forrásról pl. egy jobb DAP-ról hallgatni. Egyszerű mobilról (igen, az iPhone is az) nem biztos, hogy rögtön nyerő hangot kapunk, de egy próbát mindenképpen érdemes azért tenni. Magas impedanciás fejhallgatókhoz gyártott, komoly asztali erősítővel vékony és testetlen volt a kis Audio-technika.
A legjobb eredményt egy telefonokhoz gyártott, Fiio E18 mobil DAC-kal sikerült elérnem, de valószínűleg más hasonló minőségű készülékkel is jól együtt tud működni. A Fiio E18 készülék nem egy mindennapi darab, mert egy olyan technikai lehetőséget kínál, ami itthon nem túlságosan ismert. A mobiltelefonok zenejátszó képességét kihasználva, de a belső, gyengébb digitális-analóg átalakítót kikerülve, minőségi lejátszót varázsol a telefonunkból. A külső fejhallgató erősítős DAC-ot praktikusan gumipánttal szokták a telefonhoz rögzíteni és így egy helyes téglácska birtokába juthatunk.

audio-technica-ath-msr7-ii
Az így kapott hang partiban van a jobb DAP-ok hangjával, de azoknál univerzálisabb a zeneforrások terén. Például a népszerű Spotify szolgáltatást vesszük, szinte alig tudunk mondani olyan komoly hangú hordozható lejátszót, amire le tudjuk tölteni a készülékünkre a Spotify által küldött állományokat. Ezt egy mobiltelefonnal pár másodperc alatt könnyedén megtehetjük Wi-Fi hálózaton keresztül. Szóval, hogy ne csavarjam tovább a dolgot, egy jobb mobil és egy Fiio E18 már bőven elégséges, hogy nagyon komoly hangot csalhassunk ki az MSR7-ből. Az eredmény annyira meglepett engem is, hogy ezt az összeállítást ajánlottam az Audio-technica hazai képviseletének a fejhallgató demózásához (azóta kaptam egy udvarias választ, hogy megfontolják az ajánlatomat ). És a Fiiosok helyében is beszereznék az MSR7-ből egyet, hogy még jobban meglendítsék a valószínűleg amúgy sem rossz E18 eladásokat.
A hangbeli képességeiről egyébként pár napja az amerikai InnerFidelity is pozitívan nyilatkozott  egy frissen publikált tesztjében. Ha valaki csak a summázatra kíváncsi annak elárulom, hogy a fejhallgató felkerült a szerkesztőség Dicsőség falára, ami igen komoly elismerés.
Amerikánál maradva az ATH-MSR7 ára 250 dollár, ami így elsőre nem kevés. De ami a legfontosabb – és nagyon remélem, hogy ez egy új tendencia kezdete – végre van egy olyan fogyasztói (konzumer) piacra szánt Audio-technica termék, ami azonos áron érhető el hazai kereskedőtől, mint az amerikai Amazonról. És ez bizony nem kis dolog!!

Fiio X3 második generáció

fiio-x3-IIPár hete jelentette be a Fiio a méltán népszerű X3 zenelejátszójának az utódját. A készülékben a digitális jelfolyam feldolgozására a Cirrus Logic CS4398 Delta-Sigma architektúrával működő chipje kapott lehetőséget aminek köszönhetően maximálisan 192/24 bites felbontás mellett, DSD állományok natív lejátszására is alkalmas. Az új DAP még inkább átmenetet képez a már ismert X5, illetve a belépő szintű X1 készülékek között. A formája és külső mérete szinte azonos a Fiio X1 készülékkel, míg a kezelőfelület igen közeli rokonságot mutat az X5 szoftverével. Ezek után a legizgalmasabb kérdés az, hogy hangkarakterét melyik elődtől örökölte. Erre valószínűleg igen hamar választ is fogunk kapni, mert ígéretet kapunk a Fiio.hu csapatától, hogy egy példányt személyesen is ki próbálhatunk . Ennek minden részletéről be fogunk ezen az oldalon számolni. A várható kiskereskedelmi árról egyelőre nincs tudomásunk, de valószínűsíthető, hogy az első generációs X3-hoz képest nagyjából 10-15%kal lesz drágább, ami a megismert képességek ismeretében mindenképpen elfogadható tűnik.

Kedvező árú lejátszó az xDuoo műhelyéből

xduuo-2

Nemrég jelent meg az xDuoo belépő szintű lejátszója, az X2, mely elsősorban alacsony árával kíván hódítani. Ennek ellenére korrektnek mondható külsőt kapott, hiszen nem mondható mindennaposnak az aluminium használata ebben a kategóriában. A kijelző OLED technológiát használ, 0.96 inch méretű, így sajnos például az albumborítók megjelenítésről le kell mondanunk, cserébe a fogyasztásra és ezáltal az üzemidőre kedvező hatással van. A gyártó 10 óra feletti lejátszási időt ad meg, ami szép teljesítmény a mindössze 50 grammos csöppségtől. A támogatott formátumok sora elégséges, ape, flac, mp3, wma, illetve wav. Természetesen az erősítő sem maradt ki, elméletben 8 és 300 ohm közötti impedanciájú  fej- és fülhallgatókkal próbálkozhatunk.  Beépített memóriával nem rendelkezik, micro sd kártyával bővíthető 32 GB kapacitásig. 50 dollár körüli áron beszerezhető, így véleményem szerint érdekes alternatívája lehet a régóta méltán elismert Sandisk Sansa családnak. További információkért látogassátok meg az xDuoo honlapját, illetve bónuszként egy Youtube videó, amiben feltűnik egy Sansa is…

IHIFI770 – Olcsó kínai szerelem

A Xuelin egy Magyarországon szinte ismeretlen kínai márka, de külföldi fórumokra alapozva végül beleugrottam az IHIFI770 nevű lejátszójuk megvásárlásába, melyből végül szerelem lett, tehát nem bántam meg a dolgot. Röviden ezt szeretném nektek bemutatni.

ihifi-770-i.

Egy egyszerű fehér dobozban érkezik, amin a készülék képe díszeleg, némi technikai infóval fűszerezve. A lejátszó maga nem túl nagy, 117 mm magas, 63,5mm széles, illetve 8,8mm vastag. Meglepően könnyű, mindössze 103g. Tehát simán zsebre vágható, és még a nadrágot se húzza le öv nélkül. A felhasznált anyagok minősége szerintem remek ezért az árért, kellemes hozzáérni, nem recseg, illesztési hibák sincsenek, ebbe nem is lehet belekötni. Kapunk hozzá egy usb kábelt, illetve egy bőr(?)tokot, ami viszonylag jól védi a külső behatásoktól kedvencünket. A használtai útmutató sem maradt ki, ami viszont kínai nyelvű, tehát sokra nem megyünk vele. A D/A konvertálásért a népszerű, sok helyen bizonyított Wolfson WM8740 chip felel, a fejhallgató erősítő Maxim gyártmány (pontos típusra sajnos nem sikerült rájönni), az LPF pedig AD8656 műveleti erősítő. A GUI egyszerű, nem csicsás, a célnak megfelel, a sebességgel sincs gond. A főmenü összesen 3 pontból áll: Music, Explorer, Settings. Képnézegető, videó lejátszó, egyéb felesleges dolog nincs. Viszont sajnos az FM rádió kimaradt, bár ez a hangminőségre kihegyezett lejátszóknál általában így van. Véletlenszerű lejátszás az van természetesen, tekerni is lehet, ami lassan indul majd folyamatosan gyorsul. 8 gigán lehet garázdálkodni, elvileg 128 gigás kártyával bővíthető, ekkorám nincs, csak 32 giga, azt simán viszi (FAT32-vel, NTFS-t nem szereti). Bug nem nagyon van, annyira egyszerű, hogy körülbelül csak akarva lehetne összehozni. A kijelző amúgy nem nagy durranás, elég gyenge, betekintési szög se acélos. A gombok érintősek, picit szokni kell a használatukat, elmegy kategória. Az üzemidő kb. 10-11 óra az én felhasználási szokásaimmal, füleseimmel. A hangerő 60 lépésben állítható. Alapzaj, pattogás, akármi hasonló nincs. Két füles kimenet is van viszont, kicsit eltérő karakterrel.

ihifi-770.

Rettentően sima, folyékony hangja van, kicsit a melegebb, sötétebb oldalról megközelítve, igen szépen textúrázott mélyekkel. Nem zsúfolt, szépen, szellősen szólal meg, korrekt térrel. A simaságnak köszönhetően egységes az egész, mostanában amúgy is kedvelem ezt, szóval örülök. A másik kimenet is hasonló, de le vannak csapva a magasak (nem magashiányos …), a közép tartomány pedig jobban előtérbe kerül. Mit is írjak még? Az ilyen sima, folyékony (zenei, legyen inkább zenei, ezt a szót keresem…) dolgokról nehezebb szerintem (a NAD D1050 DAC-om is hasonló volt), simán csak baromi jó hallgatni. Szerintem ez a lényeg minden zenével kapcsolatos eszköznél, gondolkodás és hibák keresgélése nélkül élvezni a zenét. Nem bántam meg, hogy beszereztem. Engem valószínűleg hosszú ideig kiszolgál majd, utcára, tömegközlekedésre nem látom értelmét drágább DAP beszerzésének. Érdekesség, hogy megjelent a 770 (150 dollár körül) olcsóbb változata 770C (100 dollár körül) néven, ami pár dologban különbözik. Fontosabbak ezek közül a más dac chip (WM8718), fejhallgató erősítő (MAX9722), nem jár hozzá tok. Elvileg viszont a hangja közel ugyanaz, egyesek szerint megegyezik.